DESIGNED BY JOOMLA2YOU

Elérhetőségeink

Ügyfélfogadás

Jegyzőkönyvek

Település

Történelem

A Rábaköz termékeny síkságán fekszik, Csornától 10 km-re, délkeletre, Győrtől 38 km-re nyugat-délnyugatra. Megközelíthetősége: a 85-ös főúton Győrből Csorna irányába haladva, a Csorna előtti kereszteződésben balra fordulva előbb Dörön haladunk át, majd 8 km megtétele után érkezünk Rábapordányba. A községnek vasútállomása is van a Pápa-Csorna vonalon.

A település szerkezete: a központja az orsószerűen kiszélesedő Gévay Wolff Lajos utca, közepén a templommal. Eredetileg egyutcás, csűrös beépítésű falu, amely az idők folyamán a szomszédos községek felé vezető utak fokozatos beépítésével és mellékutcák hálózatával bővült. Sajnos az országos képet követi ez a falu is, hiszen a lélekszáma gyorsan csökken, és amit nem mutat a grafikon, gyorsan öregszik is. E tendenciának és az elköltözéseknek köszönhetően a gyermeklétszám drámaian zuhan, s ennek majd néhány év múlva lesz súlyos hatása. A falu határában a régészek több kultúra nyomát is feltárták. Így a Patyi- és a Tarcsay-dombon találtak újkőkori és rézkori leleteket. A későbbi korokra a Birkás-földeken talált római őrtorony, s az 1975-ben feltárt avar kori temető utal. A község első írásos említése, mint possessio Pardan 1351-ben történt. Ekkor az Osl nembeli Csornai Imre (Kanizsay) Lőrinc nevű fiának a fiait iktatta be a székesfehérvári káptalan Nagy Lajostól kapott rábaközi birtokukba. Ez a falu a mai Köles fölötti Szent István - töltésnek nevezett dűlőn állt. 1387-től Pordány is a Kanizsay család birtokába került, azok kapurvári uradalmához tartozott. 1536-ban a Nádasdyak házasság útján megszerezték a Kanizsay-birtokokat, köztük Pordányt. Ebben a korban a falu határa két részre oszlott. Az egyik a jobbágyok által használt úrbéres föld, a másik a "várföld", a földesúr magánkezelésbe lévő földje. A Kanizsayak kapuvári uradalmának 1492. évi urbáriuma szerint a pordányi jobbágyok robot fejében kötelesek az ún. Várföldön az uraság szénáját kaszálni és a kapuvári várba behordani. Megváltozott a helyzet Mohács után. Állandóan nagy létszámú katonaság élt az ország területén, s ezért a földesurak átálltak a tömeges gabonatermelésre és az állattartásra. A termények előállítására a Nádasdyak is megteremtették a majort. 1548 körül már Pordányban is működött.

A majort két jobbágytelek szántóinak elfoglalásával hozták létre. (Így ment a leggyorsabban!) Van egy adatunk 1154 tavaszáról, mely szerint Kapu és Pordány területén 65 hold zabot, 25 hold árpát, lent és kendert vetettek. A XVI. század végén a pordányi majornak - amely a Nádasdyak legnagyobb majorja - 788 hold szántója és 600 kaszaalja rétje volt. 1587-ben 39 fejős tehenet, 81 ökröt és 110 borjút tartottak.

A juhok száma 556, a sertéseké 34. Az 1590-es évek végén a ménes 74 darabból állt. A major épületében három szoba volt, közülük az egyik az úr (Nádasdy) szobája. Ehhez csatlakozott a sütőház és a majorház. A majorban külön ököristálló volt. A felszereléseknél nyolc ekét, 16 laposvasat és 15 csoroszlyát vettek számba. A major alkalmazottai között találjuk az ispánt, a majorost, a majorosnét, 12 bérest, 5 pásztort és 1 kertészt. A major gabonatermelése 1593-ban 588,5 kepe búza, 101 rozs, 548,5 zab és 111 kepe árpa volt. Ugyanakkor a jobbágyoktól beszedett dézsma: 332 kepe búza, 29,5 rozs, 44 zab és 8 kepe árpa.

A major alkalmazottakat csak az állatok mellett foglalkoztatott. A földet jobbágyok művelték. Ez rendkívül nagy terhet jelentett a mindössze 25 családból álló falu lakóinak, bár a szomszédos falvak is robotoltak a majorban. A terhek miatt gyakori volt a jobbágyok szökése. 1590-ben például a megye vizsgálata szerint két puszta jobbágyhely volt Pordányban, az egyik Farkas Andrásé, a másik Tóth Mártoné. Az 1594-es török-tatár támadás elpusztította a falut, s vele a majort is. 1615 körül indult meg az újratelepülés. Az új falu a régitől délre jött létre. Újraindult a majorüzem is, de teljesítménye csak töredéke volt a korábbinak. 1671-ben a Wesselényi-féle összeesküvésben való részévétel miatt kivégezték a falu földesurát, Nádasdy Ferencet. Birtokait elkobozták, azokat a királyi kincstár kezelte. Eközben alakult Pordány katonafaluvá. Az 1677. évi jobbágyösszeírás két szerre települtnek mutatta a falut. 1681-ben Esterházy Pál vásárolt a meg a községet.

Esterházy 1687-ben szerződést kötött a faluval a robot megváltásáról és a katonai szolgálat szabályozásáról. A földesúr és az úrbéresek között 1754-ben új egyezség született. A robot legnagyobb részét jobbágytelkenként évi nyolc forintért váltották meg, a katonai szolgálat megváltása fejében az egész falu évi 5 forint 44 dénárt fizetett. A majorüzem szinte teljesen leállt, így a pordányiak a szántóföldeket elbirtokolták vagy haszonbérbe vették. Az 1767-ben kiadott úrbérrendezés Pordányt szerződéses faluként találta. A rendezéskor készült összeírás 30 egész 6/8-ad telket rögzített, 33 telkes jobbágy birtokában volt. Rajtuk kívül 25 házas és 7 házatlan zsellért írtak össze. Egy egész telekre 18 holdszántó és 8 hold rét jutott. A jobbágyok kezén a belső telekkel együtt 848 hold úrbéres föld volt. Mivel az úrbérrendezés a meglévőnél nagyobb mértékű szolgáltatást írt elő, ezért új egyezmény született a földesúrral. Az 1768-ban megkötött kontraktus szerint a szolgáltatások megváltására minden egész hely után évi 10 forintot fizettek és csekély robotot teljesítenek. Írtásbérként minden köblös föld után 10 dénár járt, a majorföldeket és réteket bérfizetés ellenében használták. Ezek a területek jelentősen kiegészítették a telki állományt. 1797-ben a község anyagi ereje lehetővé tette a plébánia újjászervezését.

Az 1697-es egyházlátogatási jegyzőkönyv adataiból kitűnik, hogy régi alapítású plébánia, mert rendelkezik az önálló plébánia kellékeivel (plébániaház, plébánosi javadalom: három szántó), bár a látogatás idején a bágyogi plébániához tartozott. 1759-ben Pordány már Egyedhez tartozott, de a vizitátorok már akkor is önállósítását tárgyalták. 1697-ben azt is feljegyezték, hogy a község temploma kicsi, az 1683-ban leégett helyén áll. 1714-ben oltárát három kép ékesítette, volt kórusa, szószéke, harangtornya és harangja, s egyéb felszerelése. A mai templom 1867-ben épült és 1912-ben újabb toronnyal, kereszthajóval és szentéllyel egészítették ki. A hitújítás Pordányt is elérte, annál is inkább, mivel földesurai, a Nádasdyak az új hit hívei lettek. 1614-től már lutheránus lelkészei voltak. 1654-ben evangélikus tanítója is volt, Ách János személyében. A gyülekezet az 1671-ben kezdődött protestánsüldözés következtében szűnhetett meg. 1714-ben 104 katolikust és 100 nem katolikust jegyeztek fel. 1783-ban a pordányi evangélikusok is részt vettek a II. József türelmi rendelete következtében létrejött szilsárkányi közös gyülekezet megalakításában. Létszámuk fokozatosan fogyott. 1851-ben 72, 1932-ben öt evangélikus élt a faluban. Az 1848-as forradalom legfőbb eredményeként az úrbéres föld a jobbágyoké lett. A szabadságharcban Pordányból az alábbiak vettek részt: Baranyai József, Csákány Ferenc, Hegedűs György, Horváth Mihály, Kóczán György, Kiss Gábor, Németh István, Odor József, Szücs Ferenc, Somogyi Ferenc, Varga Mihály, Patyi István, Bujtás Ferenc, Gulyás József.

A szabadságharc után a maradványföldek tulajdonjogában az Esterházyakkal 1857-ben létrejött egyezség 1045 kishold megváltását tette lehetővé. Ezeket a földeket a volt pordányi jobbágyok 18forintért váltották meg. Ez a volt úrbéresekre nézve nagyon kedvező volt, hiszen ezután átlag 50 holdas birtokkal rendelkeztek. Ám a jómódú gazdák mellett nagy számban éltek zsellérek is, nyomasztó szegénységben. Ez elindította az első kivándorlási hullámot. Kanadába, amely 1912-ig folyamatosan tartott. Az első világháború 67 áldozatot követelt a falutól. Nevüket a templom előtt 1926-ban felállított Hősök szobra őrzi. 1922-ben újra kezdődött a kivándorlás a fokozódó szegénység miatt, s ez 1930-ig kb. 54 családot érintett. A kivándorlók küldték vissza Kanadából dollárjaikat, s ezekből az itthon maradottak kiszabadulhattak "Kisbécsből" (a falu cselédsorának a neve) és építkezhettek a "Dollár utcában". A második világháborúban 49 pordányi halt meg. Nevüket az a Hősök szobrán a közelmúltban helyezték el. 1945 a társadalmi helyzet megváltozását hozta. 948 kh-t osztottak szét 280 földigénylő között, s a rászorultaknak 118 házhelyet biztosítottak. 1949-ben alakult meg 11 taggal a Szocializmusért TSZ, 400 kh-on. Az ötvenes évek beszolgáltatási rendszere mindenkit nagyon sújtott, ám az 1956 utáni konszolidáció már a falu fejlődését hozta. Az 1959-ben végrehajtott kollektivizálás, a háztáji gazdálkodás az 1960-as és 70-es években az életmód- és életszínvonal emelkedésével járt együtt. Elkezdődtek az építkezések, s már 1970-re 160 ház épült, vagy épült újjá. A falu belterülete megduplázódott. A rendszerváltozást követően itt is a helyi önkormányzat vette át a falu ügyeinek intézését. A képviselő testület 6 tagú (+ a polgármester).

A folyamatosan csökkenő gyereklétszám miatt, a rábapordányi iskola a bágyogszováti József Attila Általános Iskola tagiskolája lett. A felső osztályos tanulókat autóbusz viszi át, az alsósok helyben tanulnak. Az 1932-ben alapított, akkor az Isteni Megváltó Leányai szerzetesnők által működtetett óvodában ma 39 gyermek jár. Két csoportban 3 óvónő és 2 dajka foglalkozik velük. Az óvoda épületében található a napközis konyha, amelynek személyzete (4 fő) kiszolgálja az óvodásokat, az általános iskolásokat és a vendégétkezőket. Közösségi házunk sajnos nincsen, a községi és iskolai könyvtár közel 6000 kötetes. Az egészségügyi ellátást az 1965-ben létrejött körzeti orvosi szolgálat végzi, amely az óta háziorvosi szolgálattá alakult. Ellátja az iskola-egészségügyi feladatokat is. A gyermekek gondozására a védőnői szolgálat felügyel. Van a faluban 20 fő befogadó képességű Idősek Otthona, amely napi háromszori étkezést és gondozást nyújt.

Még a község legnagyobb termelő egysége az 1600 ha-on gazdálkodó, Csukás Zoltánról elnevezett mezőgazdasági szövetkezet. Fő tevékenységi köre az állattenyésztés. Szarvasmarhával és sertéssel foglalkoznak. Ebből származik árbevételük 70%-a. A növénytermesztés elsősorban takarmányalap megteremtését szolgálja. A föld újramagánosítása óta egyéni gazdaságok is működnek. E gazdaságok közül 15-20 mérete éri el az életképesnek tekinthető 20-80 ha-os területet. A település legrégibb önszerveződő csoportja az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, amely 1888-ban alakult. Az utóbbi 8 év versenyein hétszer szerepeltek az első három helyezett között. A sportegyesület labdarúgói két csapattal a Megyei II. bajnokságban játszanak. Az egyesület női kézilabda csapata a körzeti bajnokságban szerepel. Az elmúlt évben alakult 50 fővel az aktív közösségi tevékenységet folytató nyugdíjasok klubja. Kiemelkedő munkát végez a Vöröskereszt helyi szervezete, évente többször is 140-150 véradót képes mozgósítani. A Máltai Szeretetszolgálat is létrehozta helyi szervezetét. Érdekessége a falunak, hogy az utóbbi években divatba jött az olyan külföldiek körében, akik hosszabb-rövidebb időt Magyarországon töltenek. Nyolc náció 13 tagja vásárolt régi falusi házat, újította fel, és tölti idejét Rábapordányban.

Támogatják a helyi kezdeményezéseket is, például a nyugdíjas klub berendezéseit, felszereléseit ők ajándékozták.

Köszöntő

Szeretettel köszöntöm honlapunkon!

Visy László polgármester